Művészek » Deák Ébner Lajos
Édesapja korai halála miatt Deák Ferenccel rokonságban lévő anyja és anyai nagyapja, Deák János szűcsmester nevelte, akinek a nevét az 1880-as évek végétől a neve elé vette. 1868-ban Münchenben a Képzőművészeti Akadémián kezdte tanulmányait. Fejlődésében döntő szerepe volt az 1873-as bécsi világkiállításnak, ahol megismerte a francia festészetet. Ennek hatására Franciaországba költözött, s 1887-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal ott is élt. Ez idő alatt az 1870-es években Munkácsy Mihállyal és Paál Lászlóval tevékenykedett együtt. 1874-től 1884-ig nyaranta Szolnoki művésztelepen volt, télen pedig Párizsban dolgozott. Ebben az időszakban jelent meg festészetében az alföldi paraszttípusok valósághű ábrázolása. Festői kvalitásai és a külföldön szokatlan témái egész Európában elismert művésszé tették. Művészetének legnagyobb ereje a realisztikus környezetrajz, a barbizoni iskolától tanult objektív ábrázolás volt. 1887-től a budapesti Női Festőiskola vezetőjeként dolgozott. Lotz Károllyal és Székely Bertalannal megfestette a tihanyi apátság freskóit, 1895 és 1899 között pedig megalkotta a Műcsarnok előcsarnokának falképeit. Az Ernst Múzeumban 1918-ban nyílt gyűjteményes kiállítása. A Magyar Nemzeti galéria több művét is őrzi.
