Művészek » Ferenczy Károly
Jogi, illetve gazdasági tanulmányai után festőművészetet tanuló unokanővére – későbbi felesége –, Fialka Olga hatására érdeklődése a képzőművészet felé fordult. Rövid ideig Nápolyban és Münchenben, ezt követően három évig a párizsi Julian Akadémián képezte magát. 1889-től családjával Szentendrére költözött, ahol a francia naturalizmus hatásáról árulkodó táj- és életképeket festett. 1893-ban Münchenbe utazott, ahol kapcsolatba került a Hollósy-körrel. Thorma János, Iványi-Grünwald Béla, Réti István és Hollósy Simon hatására a táj és figura kapcsolatának festészeti problémái kezdték foglalkoztatni. 1896-ban a nagybányai művésztelep egyik alapítója volt, 1897-ben családjával az erdélyi kisvárosba is költözött. Ekkor festett tájképeit gyakran átlényegítette, szimbolikus, panteisztikus tartalommal ruházta fel; az 1900-as évek elején a magyar impresszionizmus legszebb darabjai kerültek ki műterméből. 1906-ban, amikor kinevezték a budapesti Mintarajziskola tanárává, Ferenczy családjával együtt Budapesten telepedett le, s már csak a nyarakat töltötte Nagybányán. A MIÉNK alapító tagja volt. Az 1910-es évektől megszaporodtak életművében a csendéletek és a műtermi képek, melyek letisztult, hűvös formavilága a neoklasszicizmus új szemléletét előlegezte meg.
