Művészek » Sovánka István
Művészi pályafutása fafaragóként és szobrászként indult, melyet a zay-ugróczi fafaragó iskolában tanult Fadrusz Jánossal. Az üveges szakmával a zay-ugróczi üveggyárban ismerkedett meg, s hamarosan az üveggyár tervezője lett. Szobrász múltja visszahat üvegművészetére is, ugyanis az üveget az agyaghoz hasonlóan plasztikusan formálható anyagként kezelte. A zay-ugróczi üveggyárban - ahol 1881-től 1904-ig dolgozott - a többrétegű, maratással megmunkált üveggel foglalkozott. A technikát többféleképp alkalmazta, gyakran megrendelésre, üvegtárgyak felületére fényképeket, grafikákat maratott. Leghíresebb maratott réteges üvegtárgya az a keresztelőmedence, amit az 1896-os milleniumi kiállításra készített.
Nagy sikerrel szerepelt különféle nemzetközi kiállításon: az 1902-es torinói, az 1904-es St. Louis-i és az 1906-os milánói világkiállításon aranyérmet nyert. Munkáiban ötvözte a historizáló-magyaros stílust a szecesszió formajegyeivel.
1904-től a gömör megyei Újantalvölgyön dolgozott, az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. üzemében. Saját kezdeményezése volt a gyertyánvölgyi üveghuta felújítása, melyben főképp a hazai piac igényeinek kiszolgálására minőségi, de viszonylag olcsó üvegárut kívánt gyártani. Gallé és Daum mintáját követve gyárában világítási és háztartási cikkeket is tervezett.
1914-ig a sepsibükszádi gyárban dolgozott, majd az üzem leállása után visszavonult, fafaragással, fényképezéssel foglalkozott.
Azon kevés üvegművészek közé tartozik, akik a legjelentősebb nemzetközi tervezők hatása alatt, mégis egyéni stílust, motívum- és formakincset tudtak kialakítani.
